Tengődsz, vergődsz: ködös úton ballagsz
Gondolod: csend lesz, füled bedugva.
Dolgod teszed, töprengsz, megbánsz,
Lábnyomod apró, messzebb látsz.
A másnap fénye
kézre esik, de ujjad nem éri.
Egy út végét látod,
mindig más fényben.
Mígnem kialszik a fény,
és meglátod azt,
ami mindig is ott volt.
Hogy micsoda?
Már csak egy ujjnyira van,
Ha holnap elérem,
elmondom.
(2026)